Vámos György: Leleplezés
A magyar zsidóságot a kommunisták (legyen az MKP, MDP, MSZMP vagy MSZP) 1945 óta folyamatosan kihasználják, felhasználják politikai játszmáikhoz, médiájukon keresztül nap mint nap rémisztgetik a nácizmus újraébredésével. A hazai zsidóság azonban – kevés kivétellel – hamar felejt: korábban, ha kellett, politikai érdekből börtönbe csukattak zsidókat – zsidóságuk miatt; ha kellett, a komcsik összevesztek Izraellel, megszakítva minden diplomáciai kapcsolatot, és ha valaki a zsidóság soraiból nem értett egyet, akár munkahelyéről is kirúgatták, meghurcoltatták.
Megpróbáltam elkészíteni egy leltárt, amely biztosan indulatokat fog szítani azokban, akik nem akarják elismerni a tényeket, a valóságot. 1945-ben a Szovjetunió felszabadította a gettóba zárt zsidókat. Ez tény. Nem emberbaráti céllal, hanem pusztán azért, mert a frontvonal erre húzódott. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a szovjet katonák közül többen emlékérmet kaptak "Budapest bevételéért" felirattal. Zárójelben meg kell azonban jegyeznem, ha ez nem így történik, e cikk sem íródik meg. Anyám 12 évesen, erejét vesztve, tífuszosan, a budapesti gettóban szabadult fel, a már említett "frontvonalnak" köszönhetően. A felszabadítás fényéből levon a sok-sok megbecstelenített zsidó nő, a szovjet katonák által malenykij robotra elhurcolt zsidó munkaszolgálatosok vagy az éppen hogy csak felszabadított, majd a Vörös Hadsereg által a Szovjetunióba szállított lágerlakók története, akik hosszasan mesélhetnének erről, ha végre egyszer önmaguknak is bevallanák az igazságot.
Aztán jött a katpol, az ÁVH időszaka, és azok a zsidók, akik nem hódoltak be a kommunista rendszernek. Saját hitsorsosaik, mint Bauer, Pető, Gerendás, Zentai és sokan mások, kegyetlen módon elverték őket a párt utasítására. Néhányan kivándoroltak "nehéz pénzekért" – már akinek volt – az akkor alakult Izraelbe, de néhányan visszajöttek annak reményében, hogy – mivel a magyar követség biztosította őket – nem számítanak majd disszidensnek, sőt segítséget kapnak az újrakezdéshez. Sokan éltek a "lehetőséggel", de az ígéretekből semmi sem volt igaz. Jött a recski tábor, jött a kitelepítés: Kistarcsa, Hortobágy. Az "osztályidegen" zsidókat bedugták ezekbe a táborokba. 1952-ben sztálini sugallatra üldözték el – a szovjet diktátor köztudottan antiszemita volt – a makói ortodox zsidóságot. Rákosiék megbízható kádereikből megalakították a hitközséget, az ortodoxia vezetőjéül egy volt mátészalkai rendőrkapitányt jelöltek ki. El lehet képzelni, mennyire nem okozott problémát ennek az úrnak együttműködni az Állami Egyházügyi Hivatallal! Koncepciós pert akasztottak Dénes Béla cionista vezető nyakába, akinek hosszú éveket kellett börtönben töltenie.
1956-ban zsidók is harcoltak az elnyomó rendszer ellen. Mindmáig elfeledkezik erről a begyepesedettebb kommunista felfogású hazai zsidóság, vezetőik pedig intézményesen elhallgatják e tényt. Gyimes, Földes, Szirmai, Angyal, Preisz, Nickelsburg, Renner zsidónak születtek, és ugyanúgy megjárták a lágereket, a munkaszolgálatot, mint azok, akik őket ellenforradalmároknak kiáltották ki. Mindnyájan bitófán végezték. Az újjáéledő szocializmus első alantas cselekvése volt, hogy a zsidóság nevében Soós Endre (besúgó) vagy November László (tetőről lövöldöző) Kádárékkal közösen elszabotálták a zsidóság részére kifizetendő jóvátételt. Erre sem akartok emlékezni? Miért nem akarjátok észrevenni, hogy a nyilasok mellett a komcsik is megérték a pénzüket? A nácik a megszállt ország lelkesen közreműködő antiszemitáival együtt vagonokba zártak benneteket, s e vagonokban hagyta el az országot az én családomnak egy része is. Az úti cél a halál volt. A komcsik viszont pénzért sem adtak vonatjegyet, sőt még útlevelünket is bevonták, mindezt Druckerné alezredes asszony vezetésével, aki ma csak annyit mond: "utasításra tettem".
A hetvenes években kiosztott alamizsnaszerű kárpótlásból a kommunista elvtársak levették részüket, hogy ti (és mi mindannyian) minél kevesebbet kapjatok, az anyagot pedig, amelyből kiderülhetne a valóság, 2020-ig titkosították. Szavatokat mind ez ideig nem mertétek vagy nem akartátok felemelni, de pontosan tudjátok, hogy a párt és hitközségi vezetőitek hányszor használtak már fel benneteket az ócska politikai játszmákhoz. Nem akarjátok megérteni, hogy elárultak benneteket! Az Állami Egyházügyi Hivatal nemcsak békepapokkal, hanem békerabbikkal is összedolgozott, de szerintetek itt sem lehetett mást tenni. Emlékezzetek csak arra, tiltott volt az Exodus olvasása, betiltották a Hegedűs a háztetőnt, de a Sorstalanságot is, amelyet Imre Kertész (akkor még Kertész Imre) már jóval ’90 előtt megírt, de Aczélék nem voltak hajlandók kiadni. És jött nektek az álrendszerváltás, vezetőitekre a munkásőr egyenruha helyett felkerült a kapedli és a talesz. Az első szabadon választott kormányra gyorsan ráfogták, hogy antiszemita, Horthy újratemetése pedig bűnként került a történelembe, igaz, Nürnbergben nem ítélték el mint háborús bűnöst. Majd jött Gyula, a pufajkás munkásőr, aki szintén elfelejtette kifizetni a zsidó kárpótlást, és az időközben meghaltak hozzátartozói egy fillért sem kaphattak, közvetlen családtagjaik sem voltak rá jogosultak.
Sok-sok millióval támogatták az elvtársak a Mazsihiszt, néha dollárban is, pedig erre az országra az van kiírva, hogy Magyarország – és nem Amerika. Ebből ti csak morzsákat láttatok, de vezetőitek öntömjénező emlékművet is állíttattak, ha kellett, a Kozma utcai temetőbe. A disznólábak, a sírkődöntögetések, a zsidóverések ismeretlen tettesei mind-mind érthető módon félelmet keltenek, a Dunába-lövés szindrómája szintén csak azt sugallja, felütötte a fejét a nácizmus. És a fekete ruha, ami titeket szintén a fájdalmas napokra emlékeztet, pláne, ha ezt még a politika szemétdombjára kerülő MSZP sulykolja belétek. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a hazai zsidóság érthetően retteg a múltjától, már-már hisztérikusan fél a jelentől, a jövőbe pedig nem hajlandó nézni.
Pedig a történelem nem ismételheti meg önmagát Európa közepén, a civilizációban, csak akkor, ha ezt állandóan sulykolják, provokálják vezetőitek és a még hatalmon lévő, zsidó mázzal leöntött komcsik.
Vámos György |
|
