Vámos György: Nemzetellenes háború
2009-07-26
Itt a vége. Egy pártnak, amelyet – nevéből adódóan – szövetségnek kell tekintenem. Arra szerveződött, hogy megmutassa a "fajmagyaroknak", miként uralkodik rajtuk. De hogy a gyökerek 1919-re vagy 1945 utánra nyúlnak vissza, az igazán még nem tisztázódott. Viszont tény: a papák és a mamák 1945 után kerültek pozícióba olyan kommunista szervezetekben, amelyek a magyar államiság szétbontására szakosodtak. A papák és a mamák, ha kellett, az ötvenes években egymást is elintézték, ezzel bizonyítva hűségüket a párthoz.
1953-ban, Sztálin halála után a magyar nemzet nem bírta tovább a ránehezedő vörösterrort, ezért elhatározták, hogy megreformálják a sztálinizmust, és egy saját szocializmust állítanak elő – saját részükre. Ebből aztán 1956-ban politikai lázadás, majd a forradalom tragédiája lett. Az utca embere, a Pongrátz Gergelyek, Wittner Máriák azonban szabad Magyarországot akartak. A papák és a mamák egy részét elítélték, sőt volt, akit felakasztottak, de egy részüket Kádárék jól eldugták védett munkahelyekre, összerakták belőlük a munkásőrséget, az új ÁVO-t, a belső karhatalmat. A negyvenes és ötvenes években született gyerekek, akik szüleik révén jó barátságban voltak egymással, folytatták a családi tradíciót. A hetvenes és nyolcvanas években volt, amelyikük a maoista kommunizmust, másikuk a marxizmust, harmadikuk pedig a leninizmust kívánta magának – minden kiváltságával együtt. A hatalom kegyes volt velük, időnként beszervezte, ösztöndíjjal külföldi tanulmányutakra küldte, aztán néha egy-egy napra őrizetbe is vette őket, hogy a becsapott nemzettel elhitesse, ők mégsem a rendszer kiválasztottjai, hanem rendszerellenes felforgatók.
A nyolcvanas évek végén összehozták a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, sőt megfigyelték őket a szervek, de csak úgy, hogy nehogy komolyabb baj legyen. A tarisznyás, kinyúlt pulóveres fiatalok 1988. november 13-án a Jurta Színházban megalakították az SZDSZ-t. Akik pedig elhitték antikommunista programjukat, azokat már ott, a helyszínen becsapták. Itt kezdődött a nemzet igazi lepusztítása, amely az ávósgyerekek miatt azóta is tart. A rejtett hatalom céljául tűzte ki a sajtó teljes megkaparintását, a totális privatizációt, a kárpótlás és az igazságtétel elszabotálását, a nemzetben gondolkodás eltörlését, az ötvenhatosokkal való szembefordulást, sőt álötvenhatosok legyártását.
Az első megalakult kormánynak – legfőképpen Antall Józsefnek – ezzel tisztában kellett lennie, azonban – máig is ismeretlen tényezők miatt (hiszen csak feltételezések vannak) – nem próbált tenni ellene semmit. Az anyagi támogatást a Soros György által létrehozott alapítvány, a médiahatalombéli támogatást Robert Maxwell biztosította, míg Mark Palmeren – az akkori amerikai nagyköveten – keresztül minden lehetőség adott volt az ország rossz hírét kelteni a nagyvilágban. Az SZDSZ feladata egyszerűen csak annyi volt, hogy végrehajtja a parancsokat, és mindent megtesz a nemzeti gondolkodás eltörléséért. Sokan, akik ettől eltérően gondolkodtak, megpróbáltak véleményt nyilvánítani. Persze az ő ellehetetlenítésükre megfelelő módszert találtak, egyszerűen kikiáltották őket antiszemitának. Ehhez még külön szerveződést is produkáltak, létrehozták a Demokratikus Chartát, amellyel egyetlen céljuk volt: a nem létező fasizmus veszélyével riogatni. Tölgyessy Pétert időközben eltávolították a párt éléről, rövid ideig Pető Iván, majd Bauer Tamás – a hírhedtté vált ávós szülők gyermeke – vette át a hatalmat, aki talán az egyik, vagy épp a legveszedelmesebb nemzetgyűlölő. Ő találta ki, hogy egy igazi magyart kell az elnöki székbe emelni. Olyat, aki nem zsidó, akinek nem voltak komcsik vagy ávósok a szülei. Így lett Kuncze Gábor a párt elnöke.
Hornék győzelme az SZDSZ-nek is meghozta a hivatalos hatalmi pozíciót. Befeküdtek a vörös nászágyba az egykori maoisták, sztálinisták, s innentől kezdve nekik állt a világ. Ha kellett, a papák barátainak hamis igazolást is kiadattak, miszerint az ÁVO-n nem vertek, s ha kellett, "tetemcafatnak" titulálták a Szent Jobbot, "micisapkának" a Szent Koronát. Az oktatásban mindent nemzetrontó irányba tereltek, a Fidesz négy éves kormányzása alatt egyfolytában azon mesterkedtek, miként tudnák az országgal elhitetni, hogy semmi szükség nincs egy polgári Magyarországra. A nemzetközi sajtóban és a kulturális életben a Konrád György-, a Heller Ágnes-, az Ungvári Tamás-félék mindent elkövettek, hogy mesterfokra emeljék az antiszemitizmus rémképét, az egykori maoista Demszky pedig Budapestet szinte minden szegletével idegen kezekbe adta, hogy semmi ne emlékeztessen az egykori konszolidált magyarországi tradíciókra. Ezzel tette "gagyivá" a világ egyik legszebb fővárosát.
Remélem, velem együtt mindnyájan emlékeznek az elmúlt hét évre, vagyis arra, hogy mit tettek velünk az egykori hálózat kiagyalói. Tisztelettel figyelmeztetek mindenkit, hogy addig ne dőljünk hátra, amíg ez a szerveződés – amelynek alapító tagjai között ott fészkelt a Kakukk, de mindmáig nem tudjuk, ki volt az – a pártalapító okirattal együtt a megfelelő helyére, a szemétkosárba nem kerül.
Vámos György |
|
