Tótia-Magyaroszág: 3:0… (avagy alkalmazkodni tudni kell!)
A magyar külpolitika még ma is azt a simulékony és sehová nem vezető politikát űzi, amelyet az antalli politika elindított. Nevezhetjük ezt az állítólagos Rózsadombi Paktum következményének, vagy az Európai Unió követelményrendszerének, netán a kormányszintre emelt hazaárulás valós és cáfolhatatlan bizonyítékának. Mindegy… Ugyanis, ha egy államfőt nem enged be egy meglehetősen primitív vezetésű 16 éves önállósággal rendelkező ország, akkor azonnal meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatokat, áruit visszaszállítani, és teljes mellszélességgel követelni a nemzetközi politikai porondon a bocsánatkérést. Bajnai ehelyett, a tót gépkarabélyokkal érkező tót szarházit – bocsánat a kifejezésért, de más erre a degenerált fasiszta politikusra nem mondható – elé feküdt lábtörlőnek. Ugyanis bajnai Gordon, a libás vállalkozó, aki miatt több magyar termelő felakasztotta magát, a szécsényi megbeszélést eredményesnek tartja, noha sem a tót nyelvtörvényről, sem más fontos, a felső-magyarországi magyarságot porig alázó intézkedésről nem esett szó. Mindössze egy záródokumentumot fogadott el a két hülye, amelyet az egyik kőbevésett megegyezésként értékelt, a másik pedig fizetett hirdetésekben cáfolt, mihelyst visszaérkezett Tótia fővárosába Preßburgba, illetve Pozsonyba… bocsánat – Bratislavába. Fico még azt a fehér lovat sem adja vissza, amiért a honfoglaló magyarok Szvatopluktól megvették a Felvidéket. De hát ilyen a tót: ha szállást adsz neki, kiver a házadból. Illetve hogy is van? Ki kinek adott szállást? A tót favágó azt állítja, hogy ő nekünk… Bajnait e kicsinyes részletek nem érdeklik, de történészek szerint a mai Felvidék – bocsánat Tótia – az 1200-as évek elejéig egy lakatlan őserdővel benőtt terület volt, amelyet a magyar királyok tettek lakható országrésszé. Ez is mindegy… A tény, hogy ma Magyarország egyik önmagával szomszédos részének jelenlegi urai Hitler szellemiségét képviselik, amikor a kisebbségnek számító, illetve annak nevezett magyarság nyelvhasználatát pénzbüntetéssel akarják súlytani. Ez a tót csőcselék mindig ilyen volt, hiszen aljasul és törvénytelen módon ölték meg azt a magyar politikust, aki egyedüliként állt ellen a tót parlamentben a zsidótörvényeknek… és e tót söpredék a fasisztákkal való együttműködésért ítélték halálra, majd életfogytig tartó börtönre. Igen, Gróf Esterházy Jánosra gondolok… akinek hamvait máig nem kapta meg a család, a végtisztesség méltó megadásához. A börtön rabtemetőjében nyugszik, jeltelen sírban. Miközben a mai tót vezetők habzó szájjal, mint felhergelt vérebek ugatják Magyarországot, a magyar nemzetet, a felvidéki magyarságot… amelynek érdekképviselői, politikusai néhány kivétellel éppen olyan széthúzók és pénzéhesek, mint a hazai vagy az erdélyi politikai érdekképviselők… Igen, nem tévedés: érdeket képviselnek… a sajátjukat. Közben nemzeti honlapot nyit egy volt tót katona-, majd titkosszolgálati tiszt, minthogy ő megtért, s ma a magyarországi jobboldal aktív támogatója… azaz bomlasztója. De csodálkozhatunk-e ezen akkor, amikor maga a magyar kormány is már csupán csak egy megvető legyintésre érdemes az Európai Parlamentben a Lajtán túli politikusok között. Igaz nem jobb a helyzet a többi magyar terület mai főhatalmai alatt élők sorsát illetően sem. Mindenütt fellángolt a nacionalizmus, mindenütt a legfőbb ellenség az a nemzet, amelyik ezer évig zabálni adott a mai önérzetes tulajdonosoknak, amely taníttatta őket, s eljuttatta a kisebbségeket a nemzeti ébredésig. Más kérdés persze, hogy a magyarok nem azért tették ezt, mert szerették a kisebbségeiket, hanem mert nem tettek különbséget a magyar állampolgárok között. Jogokat adtak és kötelezettségeket vártak el. Ez utóbbit felfogni azonban csak annyira tudták e nemzeti ébredezők, mint a mai védett kisebbség Magyarországon… a kötelezettségeket sértésnek vették, a jogokat természetesnek, majd pedig megtámadták az anyanemzetet. Ám még mindig ott a kérdés, hogy miként történhetett mindez? Azért, mert a magyar politika korábban sem volt sokkal talpraesettebb, mint ma. A magyar politika azt gondolta, hogy lehet a házmesterrel Mozartról beszélgetni, azaz a prolival, a magyargyűlölővel az angol szalonok stílusában tárgyalni. Pedig ezer év alatt rájöhetett volna a magyar politikai elit, hogy ez a dolog a határok szűküléséhez és a kisebbségek terrorjához, a magyarság megvádolásához, és gyűlölködéshez vezet. Kossuth cinikusan tárgyalt a nemzetiségekkel, s ezzel elindított egy önállósodási folyamatot a magyar nemzet ellenében. Apponyinak sikerült elvadítania a szászokat azzal a magyarosító politikával, amely minden jogot elvett a szászoktól… Gyulafehérvár lett belőle. Magyar kormányfinanszírozással. Trianon idején a magyarok nem azzal foglalkoztak, hogy fegyverrel álljanak ellent – mint a törökök – az ország-felosztást megakadályozva, hanem Budapest még azt a rongyos gárdát is támogatás nélkül hagyta az akkori szabadkőműves politikusok sunyi tanácsai alapján, amely gárda visszaverte a labancot az ezeréves magyar területekről, s megalakította a Lajta-bánságot. Horthyt félrevezették, az ország-visszaszerzés pedig dugába dőlt… Magyarország akkor is bizonyítani akarta Európa előtt az úri becsületszó értékét, a hűséget vagy ki tudja mit… 1940-től pedig négy élig arra törekedett az ostoba magyar politika, hogy a még meglévő nemzetiségi szimpatizánsokból is ellenséget faragjon, sőt, magatartása a székelyekkel és a felvidéki magyarokkal kapcsolatban is rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. A II. világháború után szintén volt annyi ócska hazaáruló Debrecenben, hogy számuk elegendő volt az ideiglenes nemzetgyűlés megalakítására, és arra, hogy bár az országnak hivatalban lévő kormányzója, és ezer éves államformája volt, mégis Köztársasággá alacsonyították a Magyar Királyságot. Európa pedig, mint vesztes államtól még az 1920-ban elvett területekhez csapott három falut… mint Tótia fővárosának hídfőállását. Így még kisebb lett a Magyarországnak nevezett területi formáció, amely már régen nem magyar kézben funkcionál. A Kádár-féle diktatúra idejét ismerjük, s szidjuk is eleget, noha ekkor volt Horthy után először kemény kiállás a magyarság érdekében. Amikor Ceausescu felajánlotta a magyarok kitelepítésének lehetőségét Kádárnak, akkor a vén tömeggyilkos a báránykákhoz legelőt is követelt. Más tárgyaláson pedig kijelentette, hogy ami a miénk azért nem fizetünk… ugyanis Ceauşescu el akarta adni Erdélyt… Ma már persze ez is mindegy, nincs jelentősége. A rendszerváltásnak hazudott köznépátverés után Antall kezdett bizonyítani mindenkinek… mindenből. Hű és odaadó cimborája lett Izrael államnak, s a szomszédos országok egyikével alapszerződést kötött, mintegy lemondva saját területeinkről, magyarságunkról, noha a határon túli nemzetrész védelmére a mindenkori magyar kormányt az Alkotmány kötelezi. És ez az állandó, kisebbségi érzésből, vagy ki tudja miért érzett bizonyítási kényszer veti rá hazánkra ma is az árnyékát. Gyurcsány és Bajnai idején mindenkinek meg akart felelni a hazaárulásig bizonyító kormány. Zsidónak, cigánynak, SZDSZ-nek, Amerikának, Putyinnak, EU-nak, IMF-nek… mindenkinek. S így jutott el a belső megosztottságig az ország, s így jutott Bajnai szécsényi megbeszélése odáig, hogy ma már a tótoknak is meg akar felelni még akkor is, ha Sólyom László köztársasági elnököt a képzelt határon szembeköpi a köztörvényes bűnöző koalíciós pártjának utasítására a tót elnök… s Bajnaiba lábat töröl a saját gépfegyvereseivel győztesként bevonuló zavart tekintetű tót miniszterelnök.
A magyar politika tehát évtizedek, ha nem évszázad óta rossz, magyarellenes és pusztulást okoz. Pusztulást, hiszen ma már az IMF-nek való megfelelés okán a magyar(!) gyermekek éheznek – és ez nem túlzás -, a nyugdíjasok nincstelen koldusokká válnak, a családok nélkülöznek, az oktatás színvonala soha nem látott mélységekben tobzódik, s ma már ott tartunk, hogy Maglódon egy egész család öngyilkosságot követett el a kilátástalanság miatt… bár ez Bajnainak nem újdonság, hiszen lettek mér miatta öngyilkosok néhányan. Közben pedig a kommunista-liberális maffia szemrebbenés nélkül, s ma már ország világ előtt lopja el az EU-s támogatások, s osztja szét a még a kasszában lévő pénzeket az állami vállalatok vezetőinek és az MSZP Gyurcsány vezette alapítványának. Százmilliós végkielégítések, rablás és rágalomhadjárat jellemzi a nyolc éve regnáló kommunista-liberális söpredéket. És ma még mindig fenyegetőznek, és saját primitív, átlátszó hazugságaikkal ámítják magukat, és ostoba génhibás szavazóikat, miközben az ország lakossága kaszát egyenesít, s elszámoltatásra készül. A politikai jobboldal pedig ezernyi színben és ezernyi beépített besúgó közreműködésével még mindig nem az egységre buzdít, hanem egymást ostorozza… szintén a fentnevezett elit-söpredék szervezésében. És jön a választási kampány, amelynek undorítóan dögszagú szele már egyre erősebben lengedezik.
A tót miniszterelnök pedig a markába röhög, mert ő győzött. Buta ember ugyan, de a magyarok „hazaszeretetét és korrekt” nemzetvédelmét jól ismeri. És ismeri az Unió magyarellenességét is, hiszen amit korábban kis-és nagy entente-nek neveztek, ma ezt nevezik Európai Uniónak. S ez a szervezet éppen úgy gyűlöli a magyarokat, mint 1920-ban vagy 1947-ben. A magyarok pedig hatalmas odaadással ássák a saját sírjukat mind a civil életben, mind a politikában. Tót, zsidó és egyéb titkosszolgálati segítséggel, megfizethető politikus-hazaárulóinkkal, egymás ellen acsarkodó uniós képviselőinkkel. Hovatovább az utódállamok azon vesznek majd össze, hogy a mai Magyarországot miként osszák fel egymás között… A kiégett és erősen IQ-hiányos magyar társadalomnak azonban ez is mindegy. Legfeljebb beiratkoznak ukrán, román, tót, szerb és német nyelvtanfolyamra… mert alkalmazkodni tudni kell… és a magyar társadalom egyéni érdekeinek védelmében bölcsen alkalmazkodik. Hazával vagy hazátlanul… ez is mindegy. Fő, hogy Ficó és az Unió elégedett legyen.
Stoffán György főmunkatárs – az Európai Idő - Sepsiszentgyörgy |
|
