KÁDÁR ÖRÖK HAZUGSÁGA
Kádár János élete hazugság volt, halálának körülményeire is hazugság fátyla borul, és ez érvényes utóéletére is. Az elmúlt napok híreivel ellentétben ugyanis sírját nem rongálták meg, vandalizmusra utaló jelekről még az elvhű tudósításokban sem esik szó.
A történet hamis tanúi pedig televíziós nyilvánosságot kaptak. Ha az alábbi tények igazak, e sorok írója megpályázza a BRFK által felajánlott kétmillió forintos nyomravezetői díjat.
Visszapergetve az elmúlt napok eseményeit, érdemes újra szemügyre venni a tudósítások képeit. A május másodikán a Kerepesi temetőben történtekről Thürmer Gyula így szólt: szétzúzták, meggyalázták és kirabolták Kádár sírját. Már az első tudósítások képein is feltűnt, hogy a síremlék feliratos márványtáblája sértetlen, a sír márványkerete is a helyén van, körülötte pedig alig van kiásott föld. A síremlék melletti kavicsos mezőben mindössze annyi homok volt látható, amennyi egy urna eltemetésekor (vagy kihantolásakor) keletkezhet. A tudósításokban mutatott legelső képeken a síremlék valamennyiszer szemben látható, a kiásott sírgödör pedig sehol sem. Szembetűnő, hogy a "gyalázás" ellenére a sír előtti pázsit és körülötte az élő sövény is ép. Aki valaha is volt temetésen, tudhatja, hogy a koporsó lesüllyesztéséhez (vagy kiemeléséhez) milyen tömegű földet kell megmozgatni, ennek itt nyoma sem volt. Különösképp mesébe illő az a rajz, ami egy Blikk tudósításban szerepelt, sejtetve azt, ahogyan az elkövetők leástak a koporsóig. Egy sír kiásása talajtól függően akár két óra, ez csak úgy lehet kétemberes munka, ha felváltva végzik, egyszerre ketten nem dolgoznak a sírgödörben. Függőleges csatornát pedig nem lehet ásni, kell a hely a munkát végzőnek, a lendülettel mozgó lapátnak, különösképp amikor már két méter mélyről kell kihányni a földet. A tudósításokban egyébként sem a tényeken volt a hangsúly, hanem a pártok állásfoglalásain, amint az állítólagos "gyalázás" bejelentése után megnyilatkoztak.
Háttérbe szorult az is, hogy a sír teljes megbontása, a márványlapok elszállítása már az ország tudtával történt. A kiemelt koporsó azonban ugyanúgy nem volt látható, mint az elsőnapi helyszínen a sírgödör. A tudósítások szerint később megtörtént a test maradványainak eltávolítása, majd a rohamtempóban végzett azonosítás, két napon belül újratemetés, és a síremlék visszahelyezése, sőt friss aranyozással ennek látványos felújítása is.
Az egész történet olyan, mintha jól megtervezve, az ország nyilvánossága előtt (a folyamatos médiajelenlét ellenére csak a lényeges, a részleteket nem mutatva) zajlott volna a kihantolás és a visszatemetés. Ennek valódi céljáról természetesen nem esett szó, amint hiteles orvosszakértői véleményről sem.
Mindez miért? Az egyik lehetséges véglet a botrány- és sajnálatkeltés, ami közvetve pártérdek. A másik, valószínűbb magyarázat az indulat gerjesztése, felbujtás a nemzeti érzelmek lejáratására, ürügy provokálására, mindenfajta ellenőrzésnek és szigorításnak a megalapozására.
A történtek kapcsán kellő magyarázattal kellene a köztudatba beépíteni azokat a sorokat, amelyek Kádár sírján aranyozott betűkkel fénylenek:
OTT VOLTAM, AHOL LENNEM KELLETT,
AZT TETTEM, AMIT TENNEM KELLETT.
Ha e sorok azt jelentik, hogy Kádár ott volt, ahova küldték és azt tette, amit parancsoltak neki, a felirat helytálló. A történelem ismeretében e szavak a hazaárulás bizonyítékai, és csak népbutítással magyarázható az olyan értelmezés, hogy "azt tettem, amit megkövetelt a haza".
A tudatlanság következő szintje, aki nem tudja, hogy Kádár azon a napon halt meg, amikor megszületett a felmentő ítélet Nagy Imre ártatlanul történt kivégzéséről. Ez nem véletlen egybeesés, netán isteni csoda. Az a rendszer (háttérhatalom), amelyik Kádárból vezért csinált, majd vele Nagy Imrét kivégeztette, 1989-ben Nagy Imre rehabilitálásával arról is döntött, hogy Kádárnak mennie kell - az életből is. A sírversnek nem nevezhető fenti sorok alatt pedig a Kádár János Baráti Kör felírat áll. Jelen társadalmi rendszerünk megbocsáthatatlan bűne, hogy a történelmi tények liberális átértelmezésével működésüket engedélyezi. Sőt: a kör tagjai még tiltott önkényuralmi jelképet, ötágú vörös csillagot formázó koszorút is tehetnek Kádár sírjára. E síremlék ugyanúgy volt már támadás célpontja, mint Rákosi urnafülkéje a Farkasréten.
Az utóbbiból azonban okult a temető vezetése és Rákosi névfeliratát eltávolíttatta. Kádár sírja a Nemzeti Panteonban a magyarság tűrőképességének (vagy tudatlanságának) mércéje. Ha Kádár nevével baráti kör is működhet, akkor nem tiltható meg egy Rákosi Mátyás Baráti Társaság megalakulása sem. Kádár személye szervesen illeszkedik a Rákositól Gyurcsányig tevékenykedő bábfigurák közé, időben pedig fél évszázados az út hazugságtól hazugságig.
Dr. Nagy Attila, orvos, közíró |
|
