Hamikus Zsuzsanna:
Mennyei babakönyv a születés misztériumáról

Angyalok versei egészen kicsiknek és egészen nagyoknak

Kedves babakönyvben mesélik el az angyalok, hogy milyen titkok fogannak, mielőtt a földi létbe lépünk. Pici meséket suttoghatsz meghitten gyermeked fülébe, hogy újra fenti otthona fényében fürödhessen meg a lelke. És óhatatlan téged is megérint majd ez a fény. Megtudhatod, hogy milyen az élet Babamennyországban, és mi az a fényes örökség, amit magaddal hoztál.
Szép útravaló ez a könyv minden embernek itt a Földön, akik hisznek abban, hogy valaha angyalok voltak.

Neked

Babamennyország

Mennyországnak legszebb része, Melynek vetekszik szépsége Minden kincsével bolygónknak: Ott baba-angyalok laknak. Azért olyan szép ott minden, Mert ők még mennyei fényben Füröszthetik a lelküket S minden kicsi angyal siet Szüleihez le, a Földre, Hogy a Létet így köszöntse, Mennyországból hozott fénnyel, Teremtőnk szeretetével. Így hát vigyázz gyermekedre, Hogy angyali öröksége És lelkének ragyogása Megmaradjon, amíg járja

Saját útját itt a Földön. Segíts Te is, hogy köszöntsön Angyalének minden reggel, S angyalének altasson el. Az ártatlan gyermekszemek Tükrei a te lelkednek. Ha megmarad ragyogásuk, Hogyha nem riadt vagy fásult Az a szempár, mely visszanéz, Hanem szeretet igéz, Bírhatod a boldogságod: Megőrizted angyalságod.

Gyermekednek

Tündérfüllel hallgathatod Minden régi égi dalod, Amit angyalként még tudtál, Míg a Mennyországban laktál. Aztán ide megszülettél, Édes kis gyermekké lettél, És a régi birodalom Olyan, mint egy tűnő álom. Ez a könyv most csak neked szól, S amíg ujjaiddal játszol, Vagy kinézel az ablakon, Mélázva egy mama-dalon, Képzeletben messze megyünk, Angyalszárnyon elrepülünk, Megmutatjuk régi honod, Ami örökké otthonod, Utazzunk hát… Ott ültél egy felhő csücskén Vidáman és nagyon büszkén, Amíg meg nem látogattunk, Álmaidba beleszóltunk. Elmondtuk, hogy egy emberpár Téged nagyon régóta vár. Minden éjjel integetnek És általunk üzengetnek, Hogy keressünk csak fel téged. Meséletlen szép meséket Párosával mondjunk neked, Hátha nagyobb lesz a kedved És hozzájuk megszületsz tán Az év bármelyik napján, Kisbabának elszegődni És vidáman gőgicsélni, Csak szép örömöt halmozni, Édes tejet szopogatni. Bizony, ennyi mindent mondtak, És már nagyon sokat vártak Utazzunk hát… Egyik éjjel útra keltünk És a Földre megérkeztünk, Besurrantunk egy nagy házba És leültünk egy szép ágyra. Horkolások, szusszantások, Apró, békés sóhajtások Jöttek a nagy dunna alól, Közel volt és mégis távol. Ránk néztél, s mi bólintottuk, “Igen, őhozzájuk hoztunk. Ők azok, kik nagyon várnak, Téged kérnek kisbabának.” Átölelted az új mamát, Megcirógattad a haját, És a régi emlékképek Benned mindent felidéztek. Ránk néztél, s mi bólintottunk, “Minden úgy volt”, mosolyogtunk Téged újra átöleltünk, Mennyországba visszavittünk. Elutaztunk… Alig telt el pár földi nap És a hajnal míg nem pirkad Jó szüleid átöleltük, Fehér szárnyainkra vettük, S hoztuk Babamennyországba, Fodros felhők szép honába. Játékmacit szorongattak, Amit ajándékba hoztak, És amikor átnyújtották, Szívedet meghódították. Egymásba ért a kezetek, Összefonódott lelketek. Nyomban el is döntöttétek, Készülődhet az új élet. Van már neki helye bőven Fodros-függönyös bölcsőben. Megbeszéltük, mi lényeges, Szívünk boldogságtól repes. Baba született az égben, Helyet kér a Teremtésben. Elutazhat…

Forró nyári éjszakákon, Amelyek mint tündérálom Sorjáznak a földi létben, Ők egymás tekintetében Megláthatnak végre téged, Angyalarcú szöszkeséget. Csillaggal van teli az ég, És mintha nem lenne elég, Felvillan egy apró fénypont, Fénylik tőle a horizont. Felvillan és máris tűnik, Holdvilágban még megfürdik. Aztán zuhan és már pirkad, Ölelésből élet fakad. Megfogan a földi létben, Szerelem igézetében. Igen, akkor megérkeztél, Mama-pocakba költöztél, Apukádnak is örültél, És magadnak helyet kértél. Utazz tovább… Apró kis gömböcske voltál, Aztán szépen gyarapodtál: Kialakult lábad, kezed, Lüktetni kezdett a szíved. Édesanyáddal sétáltál, Kismamatornára jártál, Édesdeden szenderegtél, S vele mindent megbeszéltél. Szóltál, hogy kérsz csokifagyit, Meg hogy Mozart elandalít, És a szomszéd Jutka néni Milyen sokat tud beszélni! Játékmacit kérsz magadnak S örülnél egy kisvonatnak. És hogy anyu ne rohanjon, Babanótákat daloljon. De az esték a legszebbek, Mikor hárman beszéltettek. Apu keze is simogat, Kedves hangjával hívogat, Készülődj hát… Elérkezik a pillanat, Amikor a dunna alatt Szólsz apunak, csak ébredjen És titeket bekísérjen Valamelyik szülőházba, És mire az éjszakára Őszibarack-hajnal köszön, Te megjelensz a küszöbön, Ahová egy édes dallam Tesz le erősen és halkan. Titkos energia éled, Megérkeznek a tündérek. Lágy a daluk, erős kezük, Biztató a tekintetük, És a Kozmikus Törvénynek Meghajol egy újabb lélek. Belesimulsz a spirálba És az energia árja Felemel és általlendít, Világra jönni így segít, Megszülettél… Kicsi angyal, megérkeztél, Újra földi ember lettél. Tapasztalás, kíváncsiság, Kőszikla vagy selymes virág? Mindegy, mi hoz s mivé leszel, Hány évet élsz és mit teszel, Egy a fontos: a SZERETET. Csak ez valód és lényeged. Minden, ami más történés, Követelőzés vagy kérés, Ha híján van szeretetnek, Kérlek, sose cselekedd meg! Csak a szeretetnek szava S angyaloknak fényes kara Vezessen végig az Úton És egy pillanat se múljon El nélküle, kicsi kincsem. Szíved reméljen és higgyen, Hisz egy vagy a Teremtővel, Magával a Szeretettel! Köszönöm…